Néha, amikor belenézel a tükörbe, nem érzed úgy, hogy sokkal több vagy mint akit a foncsor mutat?
Látod a ráncokat, a fáradtságot, a biológia kérlelhetetlen múlását. De ott legbelül, a szemed mögött, van valaki, aki egy percet sem öregedett tíz, húsz vagy ötven év alatt. Valaki, aki nem érti az időt. Valaki, aki idegennek érzi ezt a lassú elmúlást.
Ez nem véletlen.
Az emberi lény a legnagyobb paradoxon az univerzumban. Azt tanítják rólunk, hogy biológiai gépezetek vagyunk, atomok és sejtek véletlen tánca. De ha csak ennyiek lennénk, miért fáj nekünk a mulandóság?
Egy gép nem sír, ha lejár az üzemideje. Egy gép nem vágyik a végtelenre.
De te vágysz rá.
Mert sokkal több vagy, mint test, lélek és szellem összessége. Egy titokzatos kapu vagy két világ között.
Gondolj bele: ebben a pillanatban is két helyen vagy egyszerre. A tested ül a széken, engedelmeskedik a gravitációnak, a naptárnak, a fizika törvényeinek. Be vagy zárva a térbe és az időbe.
Ez a „hústest” valósága.
De közben a lényed mélye, a szellemed szabadon jár. Benne vagyunk az időben, de közben az örökkévalóságot lélegezzük.
Ezért van az, hogy amikor igazán elmélyülsz – imában, alkotásban vagy szeretetben –, megszűnik az idő. Mert olyankor „hazatérsz”. Olyankor abban a dimenzióban vagy, ahol valójában otthon vagy.
Azt mondják, a szem a látás szerve. De figyeld meg: akkor látsz a legmesszebb, amikor becsukod a szemed.
A nyitott szem csak a falig lát, a horizontig, a tárgyakig. A korlátokat látja. De amint lehunyod a szemed – akár imában, akár álomban –, egy végtelen univerzum nyílik meg. A tudatod, a szellemed nem alszik.
Sőt! Ilyenkor a legéberebb. Világokat látogat meg, üzeneteket fogad, a jövőbe tekint.
Hogyan lehetne ez puszta agyi kémia? Ez a bizonysága annak, hogy több dimenziós lény vagy, akit csak ideiglenesen gyömöszöltek bele ebbe a 3D-s „szkafanderbe”.
Lehet, hogy a tested fáradt. Lehet, hogy betegség gyötör, vagy a körülmények rabszolgájának érzed magad. Lehet, hogy a Föld nevű bolygó egyetlen pontjára vagy leszögezve.
De minden élőlénynél szabadabb vagy.
Nincs az a fal, nincs az a börtön, ami a szellemedet bezárhatná. Szellemben ott lehetsz bárhol. Szellemben átlépheted a halál árnyékának völgyét is, anélkül, hogy megsemmisülnél.
Véges az életünk a testben – mint egy gyertya lángja, ami ellobban. De szellemben soha, egyetlen pillanatra sem halunk meg. Csak átlépünk.
Még a legfejlettebb mesterséges értelem is csak információkat tud feldolgozni ebből a "több"-ből. Elemezni tudja a szavakat, de nem tudja felfogni a valóságot.
Mert ezt nem ésszel kell érteni. Ezt érezni kell. Ez a "Több" ott lüktet benned.
Ezért van az, hogy sosem leszel elégedett a földi dolgokkal. Pénzzel, sikerrel, tárgyakkal próbáljuk betömni a bennünk tátongó űrt, de azok csak 3 dimenziósak. A benned lévő űr pedig végtelen-dimenziós. Csak az Örökkévaló töltheti be.
Amikor legközelebb belenézel a tükörbe, ne csak a mulandó arcot lásd. Lásd meg mögötte a Titkot. Azt a lényt, aki bár a porban jár, de a csillagok felett van az otthona.
Nem véletlenül vagy itt. És nem véletlenül vágysz haza.
Mielőtt megértenénk, kik vagyunk ma Krisztusban, azt kell megértenünk mi történt velünk Ádámban, és mi történt velünk a megváltáskor.
Sokan azt hiszik, hogy a kereszténység egy erkölcsi kódex. Azt gondolják, a hit lényege annyi, hogy a „rossz ember” próbál „jó emberré” válni. Hogy Isten azért jött, hogy megjavítsa a viselkedésünket, hogy leszoktasson a bűnről, és rászoktasson az erényre.
De a Biblia nem rehabilitációról beszél! A Biblia nem a régi ember feljavításáról szól, hanem –ahogy Pál fogalmaz- egy „új teremtésről”.
Értsétek meg a különbséget egy egyszerű képpel: Ha egy kutya megtanul nyávogni, attól még kutya marad. Lehet, hogy egy nagyon ügyes, idomított kutya, de a belső lényegének, a szellemi DNS-ének a szerkezete nem változott meg. Ahhoz, hogy macska legyen, nem a hangját kell elváltoztatnia, hanem a DNS-ét.
Jeremiás ezt mondja (13:23): Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek e jót, akik megszoktátok a gonoszt.
Isten tudja pontosan hogy az embernek nem jobbításra van szüksége, hanem a szellemi DNS-ének cseréjére! Erről szól az „ÚJ TEREMTÉS”!
Első körben nézzük meg az 1Mózes 2:7-et, ahol Isten leírja az ádámi faj születését:
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét; így lőn az ember élő lélekké.”
Itt nézzük meg pontosan mit is mond az Iget! Isten a föld porából formált egy testet. Ott feküdt a földön egy tökéletesen megalkotott biológiai edény. Minden sejt, minden ér, minden szerv a helyén volt, de ez a test még élettelen volt. Nem volt benne öntudat, nem volt benne mozgás. A Biblia itt még nem nevezi embernek, csak megformált pornak.
De ekkor történt a csoda: az örökkévaló Isten, lehajolt ehhez a porhoz, és belelehelte a saját lényegét, a „Ruach”-ot, az Élet Leheletét. Figyeljétek meg a szellemi kémiát ebben az igében: amikor ez a tiszta isteni Szellem találkozott a földi porral, ebből a két teljesen ellentétes valóságból jött létre egy harmadik: a nefes, azaz az emberi lélek. Az Ige azt mondja: „így lőn az ember élő lélekké”.
Az ádámi faj tehát egy különleges hármas egységbe lett teremtve
(1Thesszalonika 5:23 mintájára):
1. A test: A porból való részünk, amely a fizikai világhoz köt.
2. A lélek: Az élőlélek (nefes), amely hordozza a biológiai életünket, a Biosz-t.
3. A szellem: Mivel Isten a saját képére alkotta az embert (1Mózes 1:27), mi is szellemi lények lettünk, egy szellemi élettel.
Itt kell megértenünk az eredeti állapot legfontosabb titkát: mivel mi Isten Szelleme által lettünk életre szólítva, az Ő Szelleme a teremtéskor beleépült, integrálódott a mi szellemünkbe. Nem volt válaszfal.
Ahogy a Zsoltárok 36:10 mondja: „Mert nálad van az élet forrása; a te világosságod által látunk világosságot.” Az emberi szellem össze volt kötve az Élet Forrásával, a Zoé-val.
Ha ilyen tökéletes lényt alkotott Isten, akkor mégis mi történt velünk hogy ebbe az állapotba kerültünk? De olvassuk tovább a bibliát, és mindenre választ fogunk kapni.
Az 1Mózes 2:17-ben mit mond Isten?
„De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.”
Ez nem egy fenyegetés volt, hanem egy tényközlés. „Amely napon...” – jegyezzük meg ezt a kifejezést. Tudjuk a történetet: Ádám és Éva evett a fáról. És itt jön a nagy kérdés:
Látjuk-e, hogy Ádám azon a napon meghalt? Ha az 1Mózes 5:5-öt megnézzük, azt látjuk: „Vala pedig Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő; és meghala.”
Hát hazudott volna Isten? Azt mondta: „amely napon eszel, meghalsz”, Ádám mégis élt még kilencszázharminc évet! Nem, Isten nem hazudik. Ahhoz, hogy feloldjuk ezt az ellentmondást, meg kell értenünk, mit is jelent a bibliában a halál kifejezés.
Nézzük végig az embert a bűnbeesés pillanatában:
• Meghalt a teste? Nem, hiszen tovább mozgott, sőt, gyermekeket nemzett.
• Meghalt a lelke? Nem. Az 1Mózes 3:10-ben Ádám azt mondja: „Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém”. A félelem, a szégyen, az érvelés mind azt mutatja, hogy a lelke (az érzelmei és az értelme) nagyon is működött.
Csak egyetlen rész maradt, ahol a halál beállhatott: az ember szelleme. Mit jelent a halál a Biblia nyelvén? Nem a létezés megszűnését, hanem elszakadást. Ahogy Ézsaiás 59:2 világosan kimondja:
„Hanem a ti vétkeitek választottak el titeket Istenetektől...”
Abban a pillanatban, amikor a bűn bejött, a Szent Szellem – aki szent, és nincs közössége a bűnnel – visszavonult az emberből.
De ezt látjuk Saul királynál is: 1. Sámuel 16:14 „Az Úrnak Szelleme (Ruach) pedig eltávozék Saultól, és gonosz szellem kezdé gyötörni őt…”
És Dávid is ettől rettegett a bűnbeesés után: Zsoltárok 51:13- ban így kiállt Istenhez: „Ne vess el engem a te orcád elől, és a te Szent Szellemedet ne vedd el tőlem!”
Ádám is Isten között a közösség megtört. Az emberi szellem, ami addig Isten fényében fürdött, hirtelen sötétségbe borult. Ez a szellemi halál. Ezért írja Pál apostol az ádámi állapotról az Efezus 2:1-ben: „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitekben és bűneitekben.” Élő embereknek írta ezt! Mert biológiailag éltek, de szellemileg halottak voltak.
Ez a halál, ez a sötét űr nem maradt meg a szellem szintjén, hanem mint egy agresszív rohadás, a szellemi halál elkezdte belülről kifelé szétrohasztani az egész emberi lényt. A Biblia pontosan dokumentálja ezt a folyamatot.
A)
A szellem sötétsége először a döntési központot, a szívet érte el. Mivel a forrás elapadt, a szívből eltűnt az isteni természet. Nézzük meg, mit mond Isten az emberi szívről Noé idején, az 1Mózes 6:5-ben:
„És látá az Úr... hogy az ember szívének gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”
De már Káinnál látjuk hogy a romlás a cselekedetekben is megnyilvánult, hisz féltékenységből megölte a testvérét.
És Jeremiás próféta később megerősíti ezt a diagnózist (Jeremiás 17:9): „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” Nem a viselkedésünk romlott el először, hanem a szívünk, amelyből a cselekedetek születnek . Azért követünk el bűnöket, mert a szívünk elszakadt az élettől.
B)
A szív romlottsága átterjedt a lélekre végül a romlás elérte a hústestet is.
Az elszakadás után az emberben csak a Biosz, a biológiai élet maradt meg. És mi a Biosz jellemzője? Hogy véges. A Róma 5:12 összefoglalja ezt a láncolatot:
„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál...”
Ezért kezdett el rövidülni az emberi életkor, ezért jelentek meg a betegségek, a sejtek öregedése. A biológiai halálunk tehát csak az utolsó, látható következménye annak a halálnak, ami az Édenkertben, a szellemünkben már azonnal bekövetkezett.
Így áll előttünk az ádámi faj. Egy olyan faj, aki uralkodásra és az Istennel való szoros közösségre teremtetett, de mégis a Jelenések 3:1 azt mondja: „az a neved, hogy élsz, és halott vagy.”
Biológiailag működünk, a vérünkben kering a biológiai élet, de a szellemünk elszakadt a forrástól. Ebből a helyzetből nincs kiút önfejlesztéssel.
Egy halottat nem lehet tanítani, csak feltámasztani.
Ezért volt szüksége az emberiségnek nem egy új tanítóra, hanem egy Megváltóra, aki visszaadja az isteni Életet."...
A folytatást megtalálod a videók között "Új teremtés" címen....
Az emberi lélek (psziché) /Tanulmány részlet/
Ahhoz, hogy a Belső Ember (Szellem) uralomra jusson, pontosan értenünk kell, hogy mi a helyzet a Lélekkel (Psziché), ami a kettő között van.
Sok zavar van a fejekben, mert a hétköznapi nyelvben a "lélek" szót használjuk mindenre, ami nem test. De a Biblia szigorúan megkülönbözteti.
Itt vannak a legfontosabb Igék a Psziché működéséről, csoportosítva aszerint, hogy mi a feladata és mi a sorsa. Ez nagyon fontos lesz a"finomhangolásához".
1. A HÁRMAS EGYSÉG: A Lélek helye a rendszerben.
1Thesszalonika 5:23
"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti szellemetek, lelketek és testetek romolhatatlanul őriztessék meg..."
Mit jelent ez? A megszentelődés nemcsak a szellemre vonatkozik! A Lelket (Pszichét) is meg kell szentelni.
Tanulság: A megtéréskor a Szellemed lesz új. A Lelked (az érzelmeid, a gondolkodásmódod, az akaratod) nem cserélődött ki, azt neked kell megszentelned (elkülönítened Isten számára) a folyamat során.
Zsidók 4:12 (A szétválasztás)
"Mert az Istennek beszéde élő és ható... és elhat a szellemnek és léleknek... megoszlásáig." (az eredeti görög kifejezés: "Isten beszéde ...szétválasztja a lelket és a szellemet...)
Mit jelent ez? Ez bizonyítja, hogy a Szellem és a Lélek nem ugyanaz! Csak Isten Igéje (a kétélű kard) tudja szétvágni őket.
Tanulság: Sokszor azt hisszük, hogy ami "érzelmes" (pl. egy sírós zene), az "szellemi". De az Ige rámutat: az csak lelki (pszichikai). A szellemi az, ami Istenből jön.
2. A FOLYAMAT: A Lélek üdvössége (Amiért dolgozunk)
Ez a legfontosabb teológiai pont.
1Péter 1:9
"Elérvén hitetek végcélját, a lelkek üdvösségét."
Mit jelent ez?
A Szellemed üdvössége (megigazulása) megtörtént a keresztfán és az újjászületéskor. (Múlt idő).
A Tested üdvössége (megváltása) meg fog történni a feltámadáskor. (Jövő idő).
A Lelked üdvössége (megtisztulása/helyreállása) MOST ZAJLIK. (Jelen idő).
Jakab 1:21 ezt kiegészíti:
"Vessetek el minden undokságot... és szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, a mely megtartatja a ti lelkeiteket."
Tanulság: A lelked "megtartása" (üdvössége) azon múlik, hogy mennyire fogadod be az Igét. A lelkedet "át kell nevelni".
3. A VESZÉLY: A "Pszichikai" (Lelki) Ember
A Biblia negatív értelemben is használja a psziché szót, amikor valaki nem a Szellem vezetése alatt él, hanem csak az értelméből/érzelmeiből.
1Korinthus 2:14
"A lelki ember [pszichikosz anthróposz] pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki..."
Mit jelent ez? Nem a "gonosz" emberről beszél, hanem a "lelki" emberről! Arról, aki az intellektusára vagy az érzéseire hagyatkozik. Ő képtelen érteni Istent, mégha intellektuálisan el is tudja fogadni. Ez az elfogadás az elmében van, nem a szívben.
Júdás 1:19 (A tévtanítókról):
"Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek [pszichikosz - lelkiek], a kikben nincsen Szellem."
Ezt látom egyes pásztoroknál hogy a pszichéjük annyira erős hogy le tudja uralni a gyülekezetet de nincs benne szellem...
Tanulság: Ha a lelked (pszichéd) vezet, és nem a szellemed, akkor elszakadsz Istentől, még akkor is, ha vallásos vagy.
4. A PARADOXON: A Lélek "elvesztése" és megtalálása
Jézus a pszichét azonosítja az "ÉN"-nel (az egóval).
Máté 16:25
"Mert a ki meg akarja tartani az ő életét [psziché - lelkét], elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét [psziché - lelkét] én érettem, megtalálja azt."
Mit jelent ez? Itt a psziché a saját, önös életedet jelenti. A saját akaratodat, a saját terveidet, az önféltésedet.
Tanulság: A lelked üdvösségének az az ára, hogy "elveszíted" az önrendelkezési jogodat. Alárendeled a lelkedet (akaratodat) a Szellemnek. Ez az igazi önmegtagadás.
5. A GYAKORLAT: A Lélek lecsendesítése
Dávid zseniálisan mutatja be, hogyan kell bánni a pszichével. Nem hagyja, hogy a lelke uralja őt, hanem ő beszél a lelkéhez!
Zsoltárok 42:6
"Miért csüggedsz el lelkem [itt a héber nefes, de a görögben psziché], és miért nyughatatlan bennem? Bízzál Istenben..."
Zsoltárok 131:2
"Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet..."
Tanulság: A lelked hajlamos a pánikra, a depresszióra, a "hisztire". A Szellemed feladata (Dávid példája alapján), hogy ráparancsoljon a lélekre: "Nyugi! Bízzál Istenben! Csendesedj el!"
Összefoglalva:
A Psziché (Lélek) a csatatér.
A Szellem (Pneuma): Már szent és kész van.
A Test (Szóma): Még romlandó.
A Lélek (Psziché): A "Vitatott Terület"
Ha a Test felé fordul -> Lelki/Testi ember lesz (halál).
Ha a Szellem felé fordul (és befogadja az Igét) -> Megszentelődik és üdvözül (élet).
A mi feladatunk, hogy a hitünkkel elérjük a "lelkünk üdvösségét" (1Pét 1:9), vagyis az értelmünket és érzelmeinket teljesen átitassuk a Szellem uralmával.
2Kor 4:16 “…sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról - napra újul.”
A BELSŐ EMBER DEFINÍCIÓJA
A Belső Ember a te újjászületett emberi szellemed (Pneuma), amely a megtérésed pillanatában közvetlenül Istentől született, ezért a természete tökéletesen szent, igaz és bűntelen (ahogy Isten is az), és amely elválaszthatatlan, szerves egységben van a benne lakó Szent Szellemmel.
Hogy mindenki értse (a Biblia fogalmaival kibontva):
Ha szétbontjuk, ez a definíció 4 pilléren áll:
1. NEM a lelked, és NEM a tested
A Belső Ember nem az érzelmeid (amik hullámzanak), és nem az eszed (amivel gondolkodsz). Ő a lényed legmélyebb magja, az "Isten-tudatos" éned.
• Bibliai kép: Az Ószövetségi Templomban ő a Szentek Szentje. (A tested a Pitvar, a lelked a Szentély, de a Belső Ember a kárpit mögötti hely, ahol Isten dicsősége lakik).
2. NEM "javított", hanem ÚJ
A Belső Ember nem a régi éned "kicsinosított" változata. Ő egy vadonatúj faj. A régi éned (Ádámtól örökölt természet) a Keresztre került. A Belső Embered a feltámadott Krisztus természetét kapta meg.
• Bibliai alap: "Új teremtés" (2Kor 5:17). Ez azt jelenti: sosem létezett minőség.
3. TÖKÉLETES (Kész van)
Ez a legnehezebb része a megértésnek: A Belső Emberednek nem kell fejlődnie szentségben. Ő már most tökéletes. Ő "Isten szerint teremtetett igazságban és szentségben" (Ef 4:24).
• A különbség: A lelkednek (gondolkodás) fejlődnie kell. A testedet fegyelmezni kell. De a Belső Embered kész van – "csak" teret kell neki engedni, hogy kiáradjon.
4. A "FÚZIÓ" (Egy az Úrral)
A Belső Embered nem magányos. Úgy képzeld el, mint egy edényt, ami nemcsak tele van Isten Szellemével, hanem össze is olvadt Vele.
• Bibliai alap: "Aki az Úrral egyesül, egy Szellem Ővele" (1Kor 6:17). A te személyiséged magja és a Szent Szellem a Belső Emberben egybeforrt.
Összefoglalva egy mondatban:
A Belső Ember a benned élő Krisztus természete, ami a te saját, személyes szellemeddé vált.
A KÜLSŐ EMBER DEFINÍCIÓJA
A Külső Ember a te fizikai tested (Szóma) és a természetes lelked (Psziché) egysége, amely az öt érzékszerven keresztül a látható, fizikai világhoz kapcsolódik, és amely – ellentétben a szellemmel – még nincs megváltva, ezért alá van vetve az öregedésnek, a romlandóságnak és a halálnak.
Hogy mindenki értse (a Biblia fogalmaival kibontva):
Ez a definíció is 4 pilléren áll, hogy tisztán lásd a különbséget:
1. A "HÁZ" vagy a "SÁTOR"
A Külső Ember a "tartály", amiben a Belső Ember lakik ezen a földön.
• Bibliai kép: Pál apostol "földi sátornak" nevezi (2Kor 5:1). Ez a biológiai gépezet (az agy, az idegrendszer, a hormonok, az izmok), ami lehetővé teszi, hogy itt élj a Földön.
2. A "VILÁGTUDAT" (Az Érzékek embere)
A Külső Ember a külvilágból nyeri az információkat.
• Működése: Lát, hall, tapint, ízlel, szagol. Azt hiszi el, ami "logikus", és amit a fizikai szemével lát.
• Bibliai fogalom: Ez a "lelki" (pszichikai) ember (1Kor 2:14), aki nem érti a Szellem dolgait, mert azokhoz "szellemi érzékelés" (hit) kellene, neki pedig csak "fizikai érzékelése" van.
3. A ROMLANDÓ (Ami "lefelé megy")
Míg a Belső Embered tökéletes és örök, a Külső Embered folyamatosan bomlik.
• Bibliai alap: "Jóllehet a mi külső emberünk megromol (folyamatosan rothad), a belső mindazáltal napról-napra újul." (2Kor 4:16).
• A Külső Ember fárad, betegszik, öregszik, és végül meghal (hogy majd a feltámadáskor kapjon új testet). Ezért nem szabad rá alapozni az identitásunkat.
4. A VESZÉLY: A "Bűn Lakhelye"
Bár a tested önmagában nem gonosz (Isten teremtette), de Ádám bukása óta az egész lényünket átitatta a bűn. Az újjászületés után csak a Külső Emberben uralkodik a Bűn Törvénye (a romlott hajlam).
• A probléma: Mivel a Külső Ember nem született újjá, ezért a régi "memória", a régi reflexek és a bűnös vágyak (Szarksz) itt, a Külső Emberben (a "tagjainkban") rejtőznek. Ezért kell minden nap felvenni a keresztet és megfeszítve tartani.
Összefoglalva egy mondatban:
A Külső Ember a te földi, halandó részed, amely a látható világra reagál, és amelyben a régi, ádámi természet maradványai próbálnak érvényesülni.
A SZÍV (Kardia) DEFINÍCIÓJA
A Szív az emberi személyiség szellemi és lelki központja; a találkozási pont a Belső Ember (Szellem) és a Külső Ember (Test és Psziché) között. Ez a te belső "vezérlőtermed" és "raktárad", ahol a hited, a meggyőződéseid és az akaratod lakozik, és amely eldönti, hogy a szellemedből vagy a testedből származó impulzusok valósulnak-e meg a cselekedeteidben.
Hogy mindenki értse (a Biblia fogalmaival kibontva):
A Szívet legkönnyebben a funkcióin keresztül érthetjük meg:
1. A "ZSILIP" (Az Összekötő Kapocs)
A Szív a határterület.
• A Belső Embered (Szellem) tökéletes.
• A Külső Embered (Lélek/Test) romlott.
• A Szív az a hely, ahol ez a kettő érintkezik. A Szellem a szíven keresztül akar áradni, a Test pedig a szívet akarja elfoglalni. A Szív állapota határozza meg, hogy melyik "folyó" zsilipjét nyitod meg.
2. A "RAKTÁR" (A Tudatalatti)
Míg a Szellemed tiszta, a Szíved "kevert" lehet (ezért kell tisztítani).
• Bibliai alap: "A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót..." (Lukács 6:45).
• A Szív elraktároz mindent, amit a figyelmeddel (Nous) beengedtél: Isten Igéjét is, de a félelmeket, sérelmeket is. Ez a "bőség" határozza meg a viselkedésedet. A Szellem mindig kész adni, de a Szív csak azt tudja kiadni, amivel "meg van töltve".
3. A "GYÁR" (Az Élet Forrása)
A Biblia szerint a Szív nem passzív tároló, hanem aktív pumpa.
• Bibliai alap: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Példabeszédek 4:23).
• A Szív alakítja át a láthatatlan gondolatokat látható valósággá (szavakká, tettekké). Ami a szívedben van, az lesz az életedben a valóság.
4. A HIT HELYE (A Döntőközpont)
Fontos különbség: Az agyaddal (Dianoia) adatokat dolgozol fel, de a Szíveddel hiszel.
• Bibliai alap: "Mert szívvel hiszünk az igazságra..." (Róma 10:10).
• A Szív az a hely, ahol az információ (Logosz) élő hitté (Rhéma) válik. Csak az a tudás változtat meg, ami "leesik" az elméből a szívbe.
Összefoglalva egy mondatban:
A Szív az a központi "szervünk", amely a szellemi valóságot fizikai valósággá alakítja; a mérleg nyelve, amely eldönti, hogy a Belső Ember vagy a Külső Ember uralma érvényesüljön.
"Amikor megtérünk és elkezdünk gyülekezetbe járni, megtanítanak minket jó kereszténynek lenni. Megtanítanak imádkozni, adakozni, bibliai témájú énekeket énekelni, megmondják hogy érezzünk, mit gondoljunk, milyenek legyünk.
És mi, mint engedelmes gyermekek, igyekszünk is ilyen lenni. De eltelnek évek, évtizedek és rádöbbenünk hogy belül még mindig azok vagyunk aki voltunk. A gyüliben megjátsszuk a szentet de a bensőnkben háborúság dúl, egyszerűen azt érezzük hogy valami nem működik…
Észrevesszük, hogy bár szeretjük Istent, mégis képesek vagyunk olyat tenni, mondani vagy gondolni, amit mi magunk is gyűlölünk. Ilyenkor jön a vád: "Lehet, hogy nem is vagyok igazi keresztény?"
Hogy ezt a kérdést helyretegyük, Pál apostolhoz kell fordulnunk. A Róma levél 7. részében Pál nem teológiai előadást tart, hanem a saját "naplóját" nyitja ki nekünk. Olyan mélyre ás a hívő ember pszichéjében, ahová senki más.
Olvassuk el a Róma 7:15-öt. Figyeljétek meg a hívő ember zavarodottságát:
"Mert a mit cselekeszem, nem ismerem; mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem." (Róma 7:15)
Álljunk meg itt egy pillanatra. Mit mond Pál? "Nem ismerem, mit teszek."
Voltál már úgy, hogy egy veszekedés után leültél, és megkérdezted magadtól: "Miért mondtam ezt? Én nem ilyen vagyok! Én szeretem a feleségemet/férjemet. Hogy jöhetett ki belőlem ez a méreg?"
Itt jelenik meg az első repedés az emberi öntudaton. Pál felismeri, hogy kettősség van az akaratában:
Van egy "Én", aki akarja a jót (szeretne türelmes, tiszta lenni).
De a cselekvés szintjén valami teljesen más történik. Pál NEM azt mondja, hogy "néha hibázom". Ő azt mondja: "Azt teszem, amit GYŰLÖLÖK."
Ez a hívő ember jele! A hitetlen nem gyűlöli a bűnét, hanem élvezi. A konfliktus ott kezdődik, ahol megjelent az új természet, ami gyűlöli a rosszat.
Ha én jót akarok, de rosszat teszek, akkor ki vezeti a kezem? Ki mozgatja a nyelvemet? Pál a Róma 7:17-ben teszi a Bibliában található egyik legfontosabb antropológiai felfedezést:
"Most azért már nem én cselekeszem azt, hanem a bennem lakozó bűn." (Róma 7:17)
Nagyon figyeljünk, mert ezt könnyű félreérteni! Ez nem felelősséghárítás ("Nem én voltam, hanem a bűn"). Ez diagnózis. Pál itt szétválasztja az identitását. És ez a legfontosabb lépés a megértéshez és gyógyuláshoz, SZÉTVÁLASZTJUK AZ IDENTITÁSUNKAT!!!
Azt mondja: Az az "ÉN" (az igazi énem), aki jót akar, nem azonos azzal az erővel, ami a cselekvést végrehajtotta.
Van bennem egy "idegen test", egy betolakodó. Úgy hívja: "A bennem lakozó bűn".
Ez az első lépés a szabadság felé: felismerni az ellenséget. Fel kell ismerned, hogy a testedben, a biológiai létezésedben ott maradt egy régi "program", a Bűn természete, ami még mindig ott lakik. Olyan, mint egy albérlő, akinek felmondtak, de még nem költözött ki.
Most érkezünk el a tanításunk legfontosabb igehelyéhez. Itt nevezi meg Pál először konkrétan a szereplőket. Olvassuk a Róma 7:22-23-at:
"Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém (Nous) törvényével, és foglyul ejt engem a bűnnek ama törvénye alatt, mely az én tagjaimban van." (Róma 7:22-23)
Itt rajzolódik ki a térkép. Nézzük meg a két oldalt:
A) A Belső Ember (Esó anthróposz):
Pál itt definiálja a hívő igazi énjét.
Mi a jellemzője? "Gyönyörködik Isten törvényében."
Ez a legbiztosabb jele annak, hogy újjászülettél. A romlott emberi természet sosem gyönyörködik Isten szentségében, legfeljebb fél tőle vagy unja. De a te Belső Embered rezonál Istenre. Azt mondja: "Ez jó! Ezt akarom!"
B) A Tagokban lévő Törvény:
Hol van az ellenség? Nem a levegőben, nem a pokolban, hanem "a tagjaimban".
Ez a fizikai testünket, az idegrendszerünket, az ösztöneinket jelenti. Ez a KÜLSŐ ember.
Itt egy Törvény (egy működési elv) uralkodik. Ahogy a gravitáció törvénye lefelé húzza a követ, a "külső ember" lefelé húzza az embert a bűnbe. Ez nem választás kérdése, ez egy erőhatás.
C) A "Foglyul ejtés" (Aichmalótizó):
Ez egy háborús kifejezés. Pál azt mondja: "Látom a jót, akarom a jót (a Belső Emberrel), de jön egy erő a testemből, ami hadifogolyrabként elhurcol, és megteszem a rosszat."
Ez a dráma! Az akarat (Belső Ember) jó, de a végrehajtó eszköz (a test) lázadó.
Hová vezet ez a felismerés? Nem büszkeséghez, hanem a teljes összetöréshez. Lássuk a 24. verset:
"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7:24)
Pál itt nem depressziós, hanem realista. Felismerte, hogy a "belső embere" be van zárva egy "halálnak testébe, a külső emberbe". Az ókori világban volt egy szörnyű büntetés: a gyilkoshoz hozzákötöztek egy halott testet, és azt kellett cipelnie, amíg a hulla bomlása meg nem fertőzte őt is. Pál ezt a képet használja: "Én élek (belül), de hozzá vagyok kötve ehhez a testhez, amiben a bűn lakik. Ki választ szét minket?"
Miért fontos erről beszélnünk? Mert amíg nem látjuk tisztán ezt a kettősséget, addig csak vádolni fogjuk magunkat, vagy Istent.
Fel kell ismernünk: Van egy "Belső Emberünk", aki Isten pártján áll. Ez vagy te, az újjászületett éned!
És fel kell ismernünk: Van egy "Testünk/Tagjaink", amiben a bűn törvénye lakik. Ez az ellenség a falakon belül, a külső ember
Ez a harc nem a hited hiányát jelzi, hanem a két természet jelenlétét. De a kérdés ott visszhangzik: "Kicsoda szabadít meg?"...
A folytatást a "Belső ember" c videóban találod
Gondolkodtál már azon, miért buzdít Isten folyamatosan az imádkozásra? Miért mondaná az Ige, hogy „imádkozzatok szüntelenül”, ha Istennek nem állna szándékában válaszolni?
Az igazság az, hogy Istennek tökéletes akarata, hogy válaszoljon a gyermekeinek.
Nem játszik bújócskát, és nem akarja visszatartani az áldást. Jézus szavai kristálytiszták:
> „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkaptátok, és megadatik nektek.” (Márk 11:24)
Látod a korlátokat? Nincsenek! Jézus azt mondja: „…Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja majd nektek!” (János 16:23)
Sőt, az Ő Neve a garancia. Amikor Jézus nevében kérsz, az olyan, mintha Ő maga állna a kérésed mögött. Ő a fedezet.
De van itt egy kritikus pont. Egyetlen feltétel, amin minden múlik. Nem az Isten jóságán (az biztos), nem a kérés nagyságán, hanem a te oldaladon: A HIT.
Jakab apostol keményen fogalmaz: ha valaki kételkedik, „ne gondolja az ilyen ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (az eredeti görögben: ne gondolja … hogy bármit ÁT TUD VENNI AZ ÚRTÓL) (Jakab 1:7). Nem Istenen múlik, te vagy aki nem tudja átvenni Isten “válaszát”!
De mit jelent ez a gyakorlatban?
Itt sokan eltévednek, mert a fejükben próbálnak hinni.
A Dianoia (az elemző, logikus értelem) sokszor egyetért az Igével, bólogat, hogy „igen, ez igaz”, de ez még nem hit. Ez csak elméleti egyetértés.
A valódi hit a Szívben dől el. A Szív a döntésközpontod, a tudatalattid mélye.
Ahhoz, hogy ÁT TUDD VENNI az Úrtól a választ, a hitednek a Szívedben kell gyökeret vernie.
Nem elég, ha az elméd reménykedik; a Szívednek kell tudnia, hogy az a dolog már a tiéd! A kétely nem más, mint amikor a logikus elme felülbírálja Isten ígéretét, és a Szív bizonytalanná válik.
A kulcs: Amikor imádkozol, ne a hiányra nézz, hanem hidd el a Szívedben, hogy a szellemvilágban az a dolog már elvégeztetett, és a tiéd. Ez az igazi bizalom Istenben!
Ha ezt a bizonyosságot megragadod, a fizikai világban való megjelenés csak idő kérdése.
Jézus nevében a tiéd!
1Korinthus 13
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy…
Sokan félreértik az 1Korinthus 13-at.
Sokan azt gondolják, hogy Pál csupán a „felebaráti szeretetről” beszél benne. Mintha ez egy kedves, humanista fejezet lenne arról, hogyan legyünk jobb emberek. De ez durva félreértelmezés.
Figyeld mivel kezdi Pál… a szolgálati ajándékokkal, majd leírja hogy az Istentől való szeretetnek mik az ismérvei.
Azt mondja:
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok… ha prófétálok vagy minden titkot és tudományt ismerek… ha hegyeket mozdító hitem van… ha minden vagyonomat szétosztom… akár szenvedek másokért de szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.” (1Kor 13:1–3)
Jézus maga teszi világossá, mi az első helyen álló szeretet:
1. „Szeresd az Urat, a te Istenedet…” – ez az első és nagy parancsolat. (Mt 22:37–38)
2. És csak utána jön: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Mt 22:39)
A sorrend nem cserélhető fel.
A felebaráti szeretet csak akkor valódi, ha az első parancsolatból fakad.
Ezért mondja Pál, hogy a legnagyobb csodák, a legerőteljesebb szolgálatok, a prófétálás, a hit, az adakozás, az áldozat — mind értéktelen, ha nincs bennünk az a szeretet, amely Isten iránti engedelmességből születik.
Jézus is kimondta:
„Aki szeret engem, megtartja az én parancsolataimat.” (Jn 14:21)
Vagyis:
Hiába a szolgálati ajándékod.
Hiába térnek meg körülötted emberek.
Hiába gyógyulnak betegek.
Hiába prófétálsz pontosan.
Lehetsz akármilyen pásztor, tanító vagy gyülekezetvezető.
Hiába csinálsz nagy dolgokat Istenért ha közben engedetlen vagy és nem tartod meg azt, amit Ő mondott.
Ha az első parancsolat nincs a helyén…
akkor minden szolgálat hiábavaló.
Az 1Korinthus 13 szeretete nem „szép lelkűség”.
Ez a szeretet Isten felé való radikális hűség, engedelmesség, odaszánás.
És ebből fakad minden más.
Ez a kis egyháztörténelmi tanulmány, lehet hogy lesz akiknél kiveri a biztosítékot...
431-es Efezusi Zsinat volt ahol kimondták hivatalos dogmaként, hogy Máriát megilleti a Theotokosz (Istenszülő / Isten anyja) cím. Ez hatalmas teológiai ugrás volt az addigi vitákhoz képest, és lényegében itt dőlt el, hogy Mária nem "csak" az ember Jézus édesanyja, hanem az Istené.
Íme a történelmi háttér, ami miatt ez egy óriási botrány és fordulat volt akkoriban:
1. A vita lényege (A két tábor)
A zsinatot azért hívták össze, mert két nagy érsek feszült egymásnak a Mária-cím kapcsán:
Nesztoriosz (Konstantinápoly pátriárkája): Ő azt mondta, Máriát csak a Krisztotokosz (Krisztusszülő) cím illeti meg. Érvelése szerint Istennek nem lehet anyja, hiszen Isten örökkévaló. Mária csak a Jézus nevű embernek adott életet, akiben "lakott" az Isten, mint egy templomban. Szerinte Mária nem szülhette meg az Istent.
Cirill (Alexandria pátriárkája): Ő ragaszkodott a Theotokosz (Istenszülő) címhez. Azzal érvelt, hogy ha Mária csak egy embert szült, akkor Jézus nem Isten, a megváltás pedig érvénytelen. Szerinte Jézusban az isteni és emberi természet elválaszthatatlan, így aki megszülte Jézust, az magát az Istent szülte meg test szerint.
2. Miért éppen Efezus?
A helyszínválasztás nem volt véletlen, és erősen Cirillnek (a Mária-pártiaknak) kedvezett. Ahogy korábban beszéltünk róla, Efezus évszázadokon át az „Anyaistennő” (Artemisz) kultuszának központja volt. A nép körében ott volt a legerősebb a vágy egy női isteni figura vagy „Istenanya” tiszteletére.
Amikor a zsinat 431 nyarán (Cirill vezetésével, trükkös módon még azelőtt, hogy a Nesztorioszt támogató püspökök megérkeztek volna) kimondta, hogy Mária Isten Anyja, az efezusi nép fáklyás felvonulással ünnepelt az utcákon, kísértetiesen hasonlóan ahhoz, ahogy korábban Artemiszt ünnepelték.
3. Következmény
Ezzel a döntéssel Mária státusza végérvényesen megemelkedett:
Már nemcsak egy kegyes asszony volt, aki a Messiás biológiai anyja.
Teológiailag garantálta, hogy Jézus Isten, nem csak egy ember.
Ettől kezdve indult virágzásnak a Mária-kultusz, a képi ábrázolások (ikonok) és a neki szentelt templomok sora.
Ez az a történelmi pont, ahol a kereszténység hivatalosan is átlépett a "Jézus anyja" fogalomból az "Isten anyja" teológiájába.
A Vallástörténeti tény: A „Helycsere”
A valláskutatók ezt a jelenséget szinkretizmusnak (különböző vallási elemek összemosásának) nevezik. Amikor a kereszténység államvallássá lett (Kr. u. 4. század), tömegek „tértek meg” politikai okból, de a szívük és a megszokásaik nem változtak.
Az igény: Az efezusi emberek évszázadokig egy anyaistennőhöz imádkoztak, őtőle várták a védelmet, a termékenységet. Amikor elvették tőlük Artemiszt, keletkezett egy űr.
A megoldás: Máriát felruházták azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel korábban a pogány istennőket (Artemisz, Ízisz, Szemelé). Így a nép megkapta a „pótlékot”, és a pogány kultusz folytatódhatott keresztény köntösben.
Bizonyíték: Mária sok ábrázolása (pl. a kisdeddel a karján) kísértetiesen hasonlít az egyiptomi Ízisz és Hórusz ábrázolásokra, vagy a címei (Ég Királynője) a babiloni Istárra utalnak.
Teológiai/Szellemi nézőpont: A Címkecsere
Ha bibliai szempontból nézzük a szellemvilág működését, Pál figyelmeztet:: azt írja, hogy „amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek” (1Korinthus 10:20). Tehát a bálványszobor mögött valós szellemi entitások (démonok/fejedelemségek) állnak.
A stratégia: Ha egy szellemi fejedelemséget (pl. az Efezus felett uralkodót) „kidobnak az ajtón” azzal, hogy ledöntik a szobrát, de a nép szívében megmarad az igény a bálványimádásra, akkor ő „visszamászik az ablakon”.
A végeredmény: Ha ugyanazokkal a rituálékkal (szobrok hordozása, leborulás, könyörgés védelemért) tisztelnek egy új alakot, akkor a szellemvilágban a címzett valószínűleg ugyanaz marad. A Bibliai Mária (Mirjam), Jézus alázatos anyja soha nem kérte és nem fogadta volna el az imádatot.
Döbbenetes a folytonosság Efezus városában:
Szüzesség vs. Anyaság: Artemisz „szűz” istennő volt, de egyben a termékenység anyja is. Ez a paradoxon (Szűz és Anya) tökéletesen átültethető volt Máriára a népi vallásosságban.
Mennybemenetel: A legenda szerint Artemisz testvére, Apollón vitte fel anyjukat az égbe. Később a katolikus dogmatika (bár csak 1950-ben lett dogma, de a hit régóta élt) kimondta Mária mennybevételét is.
Artemiszt úgy hívták: „Nagy” (Megale). Máriát később úgy: „Nagyasszony”.
És mi a bizonyíték minderre?
1. Vizuális (Ikonográfiai) bizonyítékok
A legszembetűnőbb bizonyítékok a képi ábrázolásokban érhetők tetten. A korai keresztény művészet szinte egy az egyben átvette a pogány istennők ábrázolásmódját.
Ízisz és Hórusz vs. Mária és Jézus: Az ókori Egyiptom egyik főistene, Ízisz gyakran ölében tartja a gyermek Hóruszt, vagy éppen szoptatja (Isis Lactans). A kopt (egyiptomi) keresztények, majd később a római egyház pontosan ezt a beállítást vette át a Mária-szobroknál. Ha egymás mellé teszel egy Ízisz-szobrot és egy korai Madonna-szobrot, alig van különbség.
A Holdsarló és a csillagok: Máriát gyakran ábrázolják úgy, hogy a lába alatt a holdsarló van, feje körül pedig 12 csillag. Bár erre van utalás a Jelenések könyvében, az ábrázolásmód eredete visszanyúlik Szeléné (holdistennő) és Artemisz ábrázolásaihoz, akiket szintén a holddal társítottak.
2. Címek és Nevek átvétele (Nomenklatúra)
A pogány istennőknek voltak speciális címeik, amelyeket a Biblia sosem használ Máriára, a későbbi egyházi hagyomány viszont ráruházott:
Az Ég Királynője (Regina Caeli): Ez a legárulkodóbb cím. A Bibliában (Jeremiás könyve 7:18 és 44:17-19) Isten haraggal beszél az "Ég Királynőjének" (Aszerá/Astarte/Istár) bemutatott áldozatokról. Ez egy babiloni eredetű bálvány volt. Később ugyanezt a címet hivatalosan megkapta Mária a katolikus liturgiában.
Tenger Csillaga (Stella Maris): Eredetileg Íziszt nevezték így (Pelagia), mint a hajósok védelmezőjét. Mária később "megörökölte" ezt a funkciót és a nevet is.
Isten Anyja (Theotokosz): Ahogy korábban beszéltünk róla, ez a Magna Mater (Nagy Anya, pl. Kübelé) pogány kultuszának keresztényesített változata.
3. Földrajzi és Helyszíni folytonosság
A "szellemi helyfoglalás" talán legerősebb bizonyítéka, hogy a Mária-kultusz központjai fizikailag ugyanott jöttek létre, ahol korábban az istennő-kultuszok virágoztak.
Efezus: Ahogy említettük, itt volt Artemisz főtemploma, és itt mondták ki Mária istenanyaságát. A legenda szerint Mária itt is élt, így fizikailag "ráépült" a kultusz a városra.
Róma - Pantheon: A Pantheon eredetileg az "összes isten" (pogány panteon) temploma volt. A 7. században IV. Bonifác pápa felszentelte Szűz Máriának és az összes vértanúnak. A szellemi funkció (sok védőszent egy helyen) megmaradt, csak a nevek változtak.
Chartres (Franciaország): A híres Mária-katedrális egy ősi kelta (druida) szentélyre épült, ahol már a kereszténység előtt tiszteltek egy "szüzet, aki szülni fog" (Virgo Paritura).
4. Rituális hasonlóságok
Nemcsak a helyszínek és a nevek, hanem a cselekvések is átmentődtek:
Körmenetek: Az Artemisz-szobrot évente körbehordozták Efezus utcáin, hogy "megáldja" a várost. A Mária-szobrok körbehordozása (pl. búcsúk alkalmával) ugyanezt a mintát követi.
Votív tárgyak (Hálaajándékok): A pogány templomokban szokás volt viaszból vagy fémből készült testrészeket (láb, kéz, szem) aggatni a bálvány elé gyógyulásért könyörögve. Ez a szokás a mai napig él a Mária-kegyhelyeken (pl. Lourdes, Máriapócs).
5. Bibliai "negatív bizonyíték"
Végül egy logikai érv: A Biblia (Újszövetség) teljes csendje.
Az apostolok leveleiben (Pál, Péter, János) egyetlen utalás sincs arra, hogy Máriához kellene imádkozni, vagy hogy ő közvetítő szerepet töltene be.
Ha Mária szerepe ilyen hatalmas lenne (Ég Királynője), elképzelhetetlen, hogy az apostolok, akik a gyülekezetek alapjait lefektették, elfelejtettek volna írni róla. A későbbi kultusz tehát külső forrásból (a pogány környezetből) szivárgott be, nem az eredeti tanításból.
Mindezek feltárása nem Mária (Mirjam) személyének lealacsonyítása, sőt! A cél éppen az, hogy megtisztítsuk az ő valós, bibliai alakját a rárakódott, idegen pogány rétegektől. Mi őszintén tiszteljük Máriát, mint azt a kiválasztott, engedelmes és hittel teli asszonyt, aki igent mondott Isten hívására, és aki »áldott az asszonyok között«.
Nem az ő bibliai szerepét vitatjuk el, hanem a középpontot szeretnénk helyreállítani. Mária legnagyobb tanítása a kánai menyegzőn hangzott el, és ma is ez a zsinórmérték: »Amit Ő (Jézus) mond nektek, azt tegyétek.« (János 2:5). Hisszük, hogy azzal adjuk meg neki a legnagyobb tiszteletet, ha nem bálványt faragunk belőle, hanem megfogadjuk a tanácsát, és minden dicsőséget a Fiának, Jézus Krisztusnak adunk – ahogy azt ő maga is tette.”
1 Mózes 1:1 - 1:2
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
Ha Isten tökéletes, és minden, amit teremt, az „jó” (sőt, „igen jó”), akkor nem teremthetett eredendően sötétséget és káoszt, honnan van a "kietlen és puszta" vagy "sötétség vala..."? Ez ellentmondana Isten természetének (aki Világosság és Rend).
Ez a Biblia egyik legizgalmasabb teológiai kérdése, és a logikai ellentmondás feloldására létezik egy nagyon erős magyarázat, amely visszanyúl az eredeti héber szöveghez.
Nézzük meg ezt a logikai láncot:
1. A nyelvtani kulcs: "Volt" vagy "Lett"?
A Károli fordításban azt olvassuk: "A föld pedig volt kietlen és puszta". Azonban a héber ige, amit itt használnak, a hayah (הָיָה).
Ez az ige nemcsak azt jelenti, hogy létezett (volt), hanem nyelvtanilag jelentheti azt is, hogy „vált valamivé” vagy „lett”.
Ugyanezt a szót használja a Biblia Lót feleségénél is: "sóoszloppá lett (hayah)" (1Móz 19:26). Ő sem sóoszlopnak teremttetett, hanem azzá vált egy ítélet következményeként.
Logikai következtetés: Ha ezt alkalmazzuk az 1Mózes 1:2-re, a mondat így hangzik: "A föld pedig kietlenné és pusztává vált." Ez feloldja az ellentmondást:
1. vers: Isten megteremtette az egeket és a földet (Tökéletes állapot).
Esemény: Valami történt (ezt a Biblia itt nem részletezi, de más helyeken utal a sátán/lucifer lázadására és bukására).
2. vers: Ennek következményeként a föld kietlenné és pusztává vált, és sötétség borult rá (az ítélet képe).
2. A "Kietlen és Puszta" (Tohu va-bohu) jelentése
A héber kifejezés, a tohu va-bohu (תֹּהוּ וָבֹהוּ) máshol is előfordul a Bibliában.
Ézsaiás 45:18: "Mert így szól az Úr...: Nem hiába (tohu) teremtette [a földet], hanem lakásul alkotta."
Itt Isten konkrétan kijelenti, hogy Ő NEM tohu-nak (káosznak/hiábavalónak) teremtette a földet.
Jeremiás 4:23: A próféta az ítéletet látja, és így kiált fel: "Néztem a földre, és íme kietlen és puszta (tohu va-bohu)..."
Jeremiásnál ez az állapot egyértelműen Isten haragjának és ítéletének a következménye, nem pedig a teremtés kezdete.
3. Honnan a sötétség?
Teológiai alapelv: "Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség" (1János 1:5). Ezért Isten nem "gyárt" sötétséget, mint valami terméket.
Fizikai/Logikai definíció: A sötétség nem egy önálló létező anyag, hanem a fény hiánya.
Ha az 1Mózes 1:2 egy ítélet utáni állapotot ír le, akkor a sötétség azt jelenti, hogy Isten dicsősége/fénye visszahúzódott arról a területről a lázadás miatt.
Összefoglalva:
Nem arról van szó, hogy Isten teremtett egy selejtes, sötét masszát, és azt kezdte pofozgatni. A logikus sorrend a következő lehet (ezt hívják a teológiában restitúciós vagy hézag-elméletnek):
Eredeti teremtés (1:1): Tökéletes, ragyogó univerzum.
A "Katasztrófa": Egy szellemi lázadás (angyalok bukása) miatt a föld káosszá vált (tohu), és a sötétség (Isten távolléte) borította el a mélységet.
A Helyreállítás (1:3-tól): Amit a hat napos teremtésnek hívunk, az valójában újjáteremtés (rekonstrukció). Isten beviszi a Fényt (Ige) a sötétségbe, és rendet tesz a káoszban.
Alkalmazás az emberre:
Ez a modell azért zseniális, mert tökéletes analógiája az emberi megváltásnak:
Az ember (mint Belső Ember / Pneuma) Isten képére teremttetett (tökéletes szándék).
A bűn miatt az ember "földje" (a teste és lelke/dianoia) sötétté és kaotikussá vált.
Az újjászületéskor Isten nem "kidobja" az embert, hanem a Szent Szellem (aki a vizek felett lebeg) és az Ige (Legyen világosság) által újjáteremti a szellemünket és elkezdi helyreállítani a rendet a Szívben (Kardia)
2Kor 4:6 "Isten ugyanis, aki így szól: „Sötétségből fény ragyog majd fel”, Ő az, aki világosságot gyújtott a mi szívünkben, hogy az Isten Jézus Krisztus arcán lévő dicsőségének ismerete felragyogjon."
A Zsidókhoz írt levél 3. részének 1. verse egy csodálatos címet ad Jézusnak:
„...figyelmezzetek a mi megvallásunk Apostolára és Főpapjára, Krisztus Jézusra.”
Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus a mi Főpapunk. Az Ószövetségben a főpap vitte be a vért a kárpit mögé. De mit visz be Jézus? Az Igét figyelve megértjük: Jézus a mi „vallástételünket” (a hit-szavainkat) viszi be az Atya elé!
Ez nem azt jelenti, hogy Jézus csak egy postás, aki viszi a levelet. Nem! Ő a Főpap. Ez jogi fogalom. Amikor te a földön, a szívedből kimondod hittel: »Meggyógyultam!«, ez a szó önmagában talán erőtlennek tűnik, egész addig amíg ezt teljes Istenbe vetett bizalommal ki nem mondod szellemben. És Jézus a Mennyben odaáll az Atya elé, és azt mondja: »Atyám, én a véremmel hitelesítem ezt a szót!« Ő teszi hivatalossá a megvallásodat. Nélküle a szavunk csak hangrezgés. Vele viszont királyi kérvény, amit az Atya azonnal aláír.
Itt kapcsolódik össze minden:
1. Amikor elcsendesedsz, és a Belső Emberedben meglátod Isten ígéretét...
2. ...és a szívedből (nem az agyadból!) kimondod az Igét, teszel egy hitvallást...
3. ...akkor Jézus ezt a szót „átveszi”, és mint Főpap, Ő viszi be közvetlenül az Atya trónja elé.
Ez egy óriási együttműködés! Ha te néma vagy, vagy csak panaszkodsz, akkor a Főpapnak „nincs munkája”, nincs mit bevinnie az Atyához. De ha a Belső Embered szól, az olyan, mintha áldozatot adnál a Főpap kezébe. Jézus a te hited szavával lép az Atya elé, és az Atya válaszolni fog rá.
Tudom, mi a legnehezebb ebben. Azt mondjátok: „De testvér, a testem nem akar elcsendesedni! A gondolataim elkalandoznak, nincs kedvem imádkozni.” Ez így természetes. Ne várj arra, hogy a Külső Embered megjavuljon! A Biblia szerint a test a Lélek ellen törekszik. A tested sosem fogja „akarni” az imát, pont ezért „áldozat”.
A cél nem az, hogy a testünk egyetértsen velünk. A cél az, hogy a Belső Emberünk olyan erőssé váljon, hogy képes legyen alávetni a testet. Ezért imádkozik Pál apostol így az Efézusbeliekért:
„...hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben...” (Efézus 3:16)
Ez a titok: az ERŐ. Nekünk nem a testünkkel kell vitatkoznunk, hanem a Belső Emberünket kell táplálnunk az Igével és a Szent Szellemmel. Ha a Belső Ember megerősödik, akkor átveszi a parancsnokságot. Akkor is imádkozni fogsz, ha a tested fáradt. Akkor is hálát adsz, ha az érzelmeid tiltakoznak. És amikor a Belső Ember uralkodik, akkor a Külső Ember kénytelen lesz engedelmeskedni, mint egy szolga.
Végezetül, mi a célja ennek az egésznek? Csak annyi, hogy kapjunk egy jó érzést? Nem. A cél az ÁTVÁLTOZÁS. Pál apostol a 2Korinthus 3:18-ban leírja a belső szoba végső mechanizmusát:
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre...”
Ez a titok! Amit a Belső Embereddel szemlélsz (nézel), azzá válsz. Ha a betegséget nézed a félelmeiden keresztül (a Külső Ember szeme), beteg leszel. De ha bemennél a Belső Szobába, és a hited szemével elkezdenéd szemlélni Krisztust – az Ő erejét, az Ő szeretetét, az Ő gyógyítását –, akkor valami csoda történik.
A Biblia azt mondja: elváltozunk. Ez a görög szó a metamorphosis. Teljes átalakulás. Ahogy nézed Őt a csendben, az Ő természete elkezd átmásolódni rád. A te türelmetlenségedet felülírja az Ő békessége. A te félelmedet felülírja az Ő bátorsága.
Nem erőlködéssel változol meg! Nem attól leszel jobb ember, hogy fogadkozol. Attól változol meg, hogy kivel töltöd az időt a Belső Szobában. Aki sokat van a Napon, az lebarnul. Aki sokat van Isten dicsőségében (a Szentek Szentjében), azon kiábrázolódik Krisztus arca.
Ez a Belső Szentély útja. A csenden, az identitásváltáson és a hitvalláson keresztül vezet az út az Atya ölelésébe.
Folytatás a "Belső szentély" c videóban
A Szent Sátor és a Belső Szoba – Út a találkozáshoz
Sokszor keressük a választ arra, hogyan kerülhetünk valódi, mély kapcsolatba Istennel a mindennapokban. A Biblia részletesen leírja az Ószövetségi Szent Sátor felépítését, ami nem csupán egy történelmi épület volt, hanem egy térkép a mai hívők számára. Ahogy Jézus mondta: az imádás már nem fizikai helyeken (nem a hegyen de nem is a jeruzsálemi templomban) történik, hanem „Szellemben és igazságban” (János 4:23-24).
A testünk a Szent Szellem temploma, a szívünk pedig a Szentek Szentje. A meditáció (áhitat, elmélkedés, csendesség) nem más, mint végigjárni ezt az utat a külvilágtól egészen Isten jelenlétéig.
1. A Pitvar (Az Udvar) – A Belépés és Hálaadás
A folyamat azzal kezdődik, hogy kilépünk a világ zajából, és belépünk Isten területére.
A cselekvés: Keressük a csendet és becsukjuk a szemünket.
Az áldozat: Itt már nem állatokat áldozunk, hanem dicséretet és hálát. Megemlékezünk Isten jóságáról, megköszönjük, amit tett.
A hatás: A lelkünk megnyugszik, a kavargó gondolatok elcsitulnak. Az akaratunk döntést hoz: most Istennel foglalkozunk.
2. A Szentély – A Munka és az Elmélyülés
Amikor elcsendesedtünk, belépünk a Szentélybe. Ez az a hely, amíg a mi felelősségünk és aktivitásunk terjed.
A Szent Kenyerek Asztala (Az Ige): Elkezdünk „táplálkozni” az Igével. Nem olvassuk, hanem látjuk! Elkezdjük elképzelni, látni az ígéretek valóságát (pl. gyógyulás, békesség). A kenyerek nem csak ott voltak, hanem meg kellett enni a papoknak. Az Ige úgy fog a részünkké válni ha táplálkozunk vele.
A Menóra (A Világosság): A Szent Szellem rávilágít az Igére. Ilyenkor „gyullad fel a fény”, és az Ige értelme hirtelen világossá, rhémává válik számunkra.
Az Illatoltár (Az Önátadás): Ez a legfontosabb fordulópont a kárpit előtt. Itt az emberi akarat letérdel. A saját elképzeléseinket és az egónkat már félretettük, és átadtuk az irányítást: „Legyen meg a Te akaratod”.
3. A Szentek Szentje – A Találkozás és Várakozás
A kárpitot Jézus már szétszakította, az út nyitva áll. De ide nem lehet „betörni”.
A határvonal: A Szentélyben mi voltunk aktívak (elmélkedtünk, dicsértünk, vizualizáltunk), de a Szentek Szentjébe csak a Szellem vihet be minket.
A Várakozás: Lehet, hogy azonnal megtörténik a találkozás, de lehet, hogy várni kell, mint Mózesnek a hegyen. A mi dolgunk a türelem és a hűséges várakozás az Igénél. Nem mi irányítjuk az időzítést, hanem Isten.
Az Élmény: Amikor a Szellem bevisz, ott megszűnik az idő és a külvilág zaja. Olyan ez, mint egy belső film, ahol Isten fog adni "látásokat" és belépsz egy -talán még ismeretlen- bensőséges kapcsolatba az Úrral. Itt történik a valódi változás, a régi beidegződések, rossz minták, hiedelmek törlése és az újjászületett természetünk megerősödése. Itt lehull a lepel...
"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre..."
A gyülekezeti alkalmak gyakran elvisznek minket a Szentélyig (közös dicséret, igehirdetés), de a Szentek Szentjébe, a legbelső szobába csak egyedül, a személyesen tudunk belépni. A mély átformálódás és az Istennel való egyesülés a csendes, kitartó várakozásban és az Igén való elmélkedésben történik.
Az Istennel való kapcsolat nem alapulhat érzéseken, hiedelmeken vagy logikai összefüggéseken, hanem kizárólag az Igazságon állhat.
A Szív szerepe a két természet harcában
A bensőnkben két ellentétes természet (törvény) feszül egymásnak. Felmerül a kérdés: Mi dönti el, hogy melyik győz a hétköznapokban? Miért van az, hogy egyszer szellemiek vagyunk, máskor pedig testiek?
A válasz a középen álló SZÍV (Kardia) állapotában és annak "táplálásában" rejlik.
1. A Konfliktus Ténye: Két Forrás
A Bibliából tudjuk, hogy újjászületett emberként két "forrás" áll rendelkezésünkre, amelyek folyamatosan jeleket küldenek a központ felé.
A Szellem (Pneuma): Ez az újjászületett Belső Ember. Tökéletes, Isten szerint való, szent.
A Test (Szóma/Szarksz): Ez a hústestben lakozó bűnös természet, az Ó Ember maradványa.
Pál apostol a Galata 5:17-ben világosan leírja ezt a szembenállást:
"Mert a test a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok."
Ez nem skizofrénia, hanem a keresztény élet valósága: két "gravitációs erő" húz minket ellenkező irányba.
2. A Központ a Szív (Kardia)
Hol dől el a harc? A két természet között ott áll a Szívünk (a tudatalatti és döntéshozó központ). A Szív a "mérleg nyelve". A Szív önmagában csak azt adja ki, amivel megtöltötték. ("Szívből jön ki minden élet")
Jézus Krisztus tanítása a Lukács 6:45-ben bizonyítja, hogy a szívünk tartalma határozza meg a beszédünket és tetteinket:
"A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek bőségéből szól az ő szája."
Figyeljük meg: A szívben lehet "jó kincs" (a Szellemből) és lehet "gonosz kincs" (a Testből). A Szív a raktár. A kimenet (az életünk) attól függ, miből van éppen "bőség" (többlet) a raktárban.
3. A Mechanizmus: A "Táplálás" (Vetés) Törvénye
Hogyan telik meg a szív? Mitől lesz "bőség" a jóból vagy a rosszból? Attól függően, hogy melyik természetünket "etetjük". A Biblia ezt a folyamatot vetésnek nevezi.
A Galata 6:8 adja meg a kulcsot:
"Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet."
Mit jelent vetni (vagy táplálni)? Itt kapcsolódik be a NOUS (a szív szeme, Pál erről beszél az Efezus 4:23-ban "Megújuljatok pedig a ti elméteknek (nous) lelke (Phneuma) szerint")
Amikor a figyelmünket a testi dolgokra, a sértettségre, a világ híreire irányítjuk -> akkor a Testet tápláljuk. Ezt vetjük a Szívünkbe. Az eredmény: a Szív megtelik az Ó Ember indulataival (harag, félelem).
Amikor a figyelmünket az Igére és a Szellem dolgaira irányítjuk (Róma 8:5) -> akkor a Szellemet tápláljuk. Ezt vetjük a Szívünkbe. Az eredmény: a Szív megtelik az Új Ember természetével (békesség, hit).
4. Összegzés: A Dominancia Szabálya
Tehát nem az a kérdés, hogy "jó keresztény vagyok-e" (hiszen a Szellemem tökéletes!), hanem az, hogy melyik természetemet táplálom dominánsan?
Ha a Szellememet éheztetem (nincs Ige, nincs ima), de a Testemet folyamatosan etetem (világi ingerek), akkor a Szív a Test oldalára billen. A "szív bőségéből" testi reakciók jönnek ki.
Ha a Szellememet táplálom a Nous (a szellemi látás) megújításával, akkor a Szív megtelik Isten erejével, és a "szív bőségéből" Isten élete árad ki.
Menekülni akarsz a tűz elől, vagy arannyá válni benne?
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a hit egy "védőpajzs", ami megóv minket minden kényelmetlenségtől.
Szeretnénk megúszni a próbákat, a nehézségeket, és keressük a kiskapukat. De ha őszintén belenézünk az Írásokba – legyen szó az Ó- vagy az Újszövetségről –, sehol nem találunk olyan ígéretet, hogy "kövess engem, és minden könnyű lesz".
Nézzük meg, mit mondott Jézus Péternek!
Nem azt mondta: "Simon, a Sátán ki akart kérni titeket, de én nem engedtem, nyugi, megúszod!"
Hanem ezt: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited...” (Lukács 22:31-32).
Jézus nem azért imádkozott, hogy Péter elkerülje a rostálást, hanem azért, hogy a folyamat végén, amikor visszatér, megerősödjön. A próba kellett ahhoz, hogy Péterből kihaljon az önhittség, és megszülessen a valódi kőszikla.
Vagy ott van Sidrák, Misák és Abednégó esete.
Isten megakadályozta, hogy bedobják őket a tüzes kemencébe? Nem. Kimentette őket a tűz elől? Nem.
Engedte, hogy bedobják őket. De mi történt odabent? A tűz nem égette meg a testüket, csak a köteleiket égette le! És ami a legfontosabb: Isten ott volt velük a tűzben. Még a pogány király is kénytelen volt elismerni, hogy az ő Istenük az élő Isten.
Ugyanez igaz Dánielre is: nem az oroszlánverem előtt mentette meg Isten, hanem benne.
Miért engedi ezt Isten?
A nehézségek nem azért vannak, hogy elbukjunk. Isten hűséges, és nem hagy minket feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetjük (1Kor 10:13). A cél nem a bukás, hanem a lelepleződés és a tisztulás.
A világ csak az "álarcot" látja rajtunk, a külső viselkedést. De a próbák nyomása alatt ez az álarc lehullik. Ilyenkor mutatkozik meg, mi van legbelül. A nehézség kényszerít rá minket, hogy levegyük szemeinket a világról és Istenre szegezzük.
Ez a folyamat hozza felszínre a Belső Embert, a valódi énünket, aki Krisztusban már tökéletes és erős.
A szenvedés és a próba:
1. Leégeti rólunk azt, ami nem mi vagyunk (a sallangot, a büszkeséget).
2. Megerősíti a bizalmunkat Istenben.
3. Láthatóvá teszi a bennünk élő Krisztust a világ számára.
Még Jézusról is azt írja az Ige, hogy a szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet. Ha Neki végig kellett mennie ezen, mi miért akarnánk kikerülni?
Lehet hogy olyan nehézségekben nyögsz amihez hasonló még soha nem ért, de hidd el, Isten rajtad tartja a szemét. Ki fogod bírni de akarj megfutamodni!
Ne a kivezető utat keresd pánikszerűen. Állj meg bátran és tartsd a szemedet Istenen, és tudd: Ő éppen most tisztít meg, hogy salak helyett tiszta aranyként kerülj ki a tűzből.
"Mert ő jól tudja a mi formáltatásunkat..."
Akiket érdekel mi van a felszín alatt:
TANULMÁNY: A NOUS ÉS A DIANOIA ANTROPOLÓGIAI MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE
– Az elme megújulásának (Efézus 4:23) egzegétikai és funkcionális elemzése –
Az újszövetségi antropológia mélyebb vizsgálata során elengedhetetlen, hogy túllépjünk az általánosító fordításokon, és visszatérjünk az eredeti görög fogalomkészlet precizitásához. Különösen igaz ez az Efézus 4:23 kulcsfontosságú parancsára ("Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint"), ahol Pál apostol szóhasználata radikálisan átírja a megszentelődésről alkotott hagyományos elképzeléseinket.
I. Filológiai disztinkció: Dianoia vs. Nous
A görög szövegben éles váltást figyelhetünk meg az emberi értelem leírására használt fogalmak között:
A Dianoia (Διάνοια) – A Lélek Processzora: Az Efézus 4:18 a világi emberek állapotát úgy írja le, mint akiknek „értelmük (dianoia) elsötétedett”. A dianoia a diszkurzív gondolkodást, a logikai elemzést, a számítást és az érvelést jelöli. Ez a lélek „munkásosztálya”, a racionális processzor, amely a külvilágból érkező adatokat dolgozza fel. A bukott emberben ez a funkció a fizikai érzékszervekre korlátozódik, ezért sötét.
A Nous (Νοῦς) – A Szív Szeme: Ezzel szemben a megújulásra vonatkozó parancsban (Ef 4:23) Pál a Nous kifejezést használja. Az ókori és bibliai gondolkodásban a Nous nem a logikai agyat jelöli, hanem a szellemi észlelés szervét. Ez az intuitív értelem, a „királyi szem”, amely képes meglátni a láthatatlan valóságot és felfogni az isteni igazságot.
Teológiai következtetés: Isten célja a megújulással nem az intellektuális kapacitás (dianoia) növelése, hanem a szellemi látásmód (nous) megtisztítása.
II. A Működési Mechanizmus: A Nous mint a Tudatalatti Kapuja
A bibliai pszichológia modelljében a Szív (Kardia) tölti be a tudatalatti, a mély raktár és a döntéshozatali központ szerepét. Ebben a struktúrában a Nous a BEJÁRATI KAPU (Zsilip) funkcióját látja el.
A spirituális dinamika törvényszerűsége a következő:
Bemenet: Amit a Nous (a szellemi figyelmünk, belső látásunk) beenged és igazságként validál, az kerül beültetésre a Szívbe.
Kimenet: Mivel "a szívből indul ki minden élet" (Péld 4:23), a szív tartalma determinálja az életminőséget, a testi egészséget és a viselkedést.
Ha a Nous romlott (vö. Róma 1:28, adokimos nous – „megvetett elme”), akkor szennyet és torz képeket enged a tudatalattiba, ami romlott életvitelt eredményez. A megújulás tehát a „kapuőr” lecserélése.
III. A Hatásláncolat Helyreállítása
A hagyományos vallásgyakorlat gyakran elköveti azt a hibát, hogy a Dianoiát (az érvelő logikát) próbálja meggyőzni vagy átnevelni. Ez azonban hatástalan, mivel a logika nem hatol le a tudatalatti (Kardia) mélységeibe. A bibliai sorrend:
A Nous (Kapu/Szem) megújulása: A hívő figyelme elfordul a láthatókról, és elkezdi szemlélni Isten Igéjének valóságát.
A Szív (Tudatalatti) átprogramozása: A Nous-on keresztül beáradó világosság és igazság kiszorítja a régi, romlott mintákat a szívből.
Az Élet transzformációja: A megváltozott szívtartalom automatikusan – erőlködés nélkül – generálja az új viselkedést és a testi gyógyulást.
IV. Konklúzió: „Az elme szelleme”
A „megújuljatok elmétek (nous) szelleme (pneuma) szerint” kifejezés rámutat a végső tekintélyre. A Nous – mint érzékszerv és kapu – korábban a világ és a test befolyása alatt állt. A keresztény megszentelődés lényege, hogy ez a kapu a Szent Szellem (Pneuma) uralma és befolyása alá kerül.
Nem intellektuális vitákra (dianoia) van tehát szükség, hanem a látásmód (nous) cseréjére. Amikor a Nous a Szent Szellem fényében lát, Isten élete akadálytalanul áradhat be a szívbe, és onnan ki az egész emberi lényre, de ennek a megújításának feladatát Isten ránk bízta!
(Tudom ezt most kevesen értettétek, de a lényeg az hogy hiába akarod megváltoztatni a gondolkodásodat, csak képmutatóvá fogsz válni és frusztráltan, boldogtalanul fogod leélni az életed. Isten azt mondja hogy a szív felfogóképességében (nous) kell megújulnod, legbelül a lényed legmélyében és az hoz valóságos változást. Ráadásul ezt Ő nem fogja megtenni helyetted de a Szent Szellem együtt fog működni veled ebben a folyamatban. Remélem most egy kérdés fogalmazódott meg benned: “hogyan csináljam?…”)
Tudtad, hogy az érzéseid, érzelmeid nem a véletlenből születnek, hanem a testedben zajló biokémiai folyamatokból?
Amikor örülsz, amikor szerelmes vagy, amikor boldog vagy – a tested dopamint, szerotonint, endorfint és oxitocint termel. Ezek a „boldogsághormonok” teszik, hogy békességet, biztonságot, derűt érzel.
Amikor viszont rossz hírt kapsz, félelem ér, vagy nyomás alá kerülsz – a tested kortizolt, adrenalint, noradrenalint termel. Ez feszültséget, reménytelenséget, szorongást okoz.
Az érzéseid tehát nem titokzatosak – hanem biológiailag kimutatható folyamatok.
De itt jön a legfontosabb: ezek a folyamatok a gondolataid alapján indulnak be.
A gondolat indítja el a kémiai reakciót.
A gondolat szabja meg, hogy boldog leszel-e vagy szorongó.
A gondolat dönti el, milyen valóságban éled a napjaidat.
Ezért mondja a Biblia:
• „Örüljetek mindenkor!” (Filippi 4:4) – nem érzésből, hanem döntésből.
• „Minden gondolatot ejtsetek foglyul a Krisztus engedelmességére.” (2Kor 10:5) – vagyis tudatosan válogass, mit engedsz be.
• „Ami csak igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű – ezeken gondolkodjatok.” (Filippi 4:8) – mert ezek indítják be benned a boldogság és a békesség érzését.
Ez nem egy pszichológiai tipp. Ez Isten parancsa.
Miért?
Mert amíg testben élünk, addig a testünk biológiai törvényszerűségei szerint működünk. És ha nem értjük, hogyan hatnak a gondolataink a testünkre, akkor hiába tértünk meg, ugyanazok a régi minták fognak uralni minket, mint korábban.
De van egy jó hír: Isten Igéje átformálja a gondolkodásunkat.
Ezért mondta az Úr Józsuénak: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
” (Józs 1:8)
Látod? A kulcs a gondolkodásod.
• Ha a gondolataid Isten Igéjén vannak és csak Isten Igéje szerinti gondolatokat engedsz érvényesülni, békesség és öröm tölt be.
• Ha a gondolataid a félelmen, a múlt sebein vagy a rossz híreken vannak, szorongás és kétségbeesés lesz benned.
Az akaratod a kulcs! Sem Isten, sem a sátán nem tudja kikerülni az emberi akaratot.
A döntés a te kezedben van.
Nem a körülményeid döntik el, hogyan érzed magad – hanem az, hogy mire irányítod a gondolataidat.
Ezért mondja Pál: „Futok a cél felé...” Nem ide-oda sodródva, nem a hírek vagy a hangulatok rabjaként – hanem fókuszálva arra, amit Isten mondott.
Ne engedd, hogy a körülmények diktálják hogy hogyan érezd magad.
Töltsd meg az elméd Isten Igéjével, és tapasztalni fogod, hogy az öröm, a békesség és a szeretet nem kívülről, hanem belülről fakad. “Isten veled van, ki lehetne ellened?”
Az ember identitása az, amit önmagáról gondol, amit magáról hisz, és az a kép, amelyet saját magáról alkotott – a külső hatások és a saját elképzelése által.
A pszichológia szerint az identitás folyamatosan változik az újabb és újabb élethelyzetek, kapcsolatok és tapasztalatok hatására. Vagyis az identitásunk nem állandó, hanem olyan, mint egy változó film, amely a bensőnkben, a szívünk és a tudatalattink legmélyebb szintjén pereg.
A Biblia is beszél erről az állapotról. Régen – ahogy Pál mondja – „…harag fiai voltunk természet szerint…” (Efezus 2:3). Ez azt jelenti, hogy a régi életünkben, a bűn természetében, ahhoz illő identitásunk volt.
De most, az újjászületés által ez megváltozott. Péter apostol így fogalmaz: „…isteni természet részesévé lettetek…” (2Péter 1:3–4). Ez azt jelenti, hogy Isten fiai lettünk.
Viszont ez az átalakulás – a belső identitásnak ez a metamorfózisa – nem automatikusan működik.
Emlékezz Izraelre amikor kivezette Isten őket Egyiptomból. Bár Isten népe lett, szövetséget kötött a Teremtővel és ők lettek az ígéretek örökösei, mégis belül rabszolgák maradtak, ezért az első generációt nem is tudta Isten bevinni az ígéret földjére.
Mi ugyan a régi identitásunkkal át tudjuk e venni az ígéreteket?…Pál világosan mondja az Efézusi levélben:
„…hogy vetkőzzétek le az előző életmódhoz igazodó régi ént, aki megromlott a csábító kívánságok miatt, újuljatok meg szívetek értelmének szelleme által, és öltözzétek fel az új ént, aki Istennek megfelelően igaz állapotban és valóságos szentségben teremtetett.” (Efezus 4:22–24).
Az „én” tehát a belső embert, az identitásunkat jelenti. Ha ez az átalakulás automatikus lenne, akkor Pál nem szólítana fel minket arra, hogy „újuljatok meg” és „öltözzétek fel” az új ént. Ez világos jele annak, hogy sem Isten, sem a Szent Szellem nem fogja megtenni helyettünk, hanem a mi felelősségünk, hogy együttműködjünk a kegyelemmel. Ez azt jelenti, hogy feladatunk van: az identitásunk újrakódolása.
Ez a belső metamorfózis csak akkor tud létrejönni, amikor kiiktatjuk, kikapcsoljuk a tudatos elménket – azt az értelmet, amely a psziché része, és amely görcsösen ragaszkodik a régi, jól beidegzett gondolati pályákhoz.
Pál a Róma levélben így mondja: „....és ne idomuljatok ehhez a világkorszakhoz, hanem változzatok meg a szívetek értelmének megújítása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten jó, számára kedves és tökéletes akarata!
” (Róma 12:2).
Tudod mi a legdurvább? Hogy a szív értelmének megváltoztatása nélkül fel sem tudjuk fogni mi Isten tökéletes akarata…
(Mózesnek 40 év, Pálnak 17 év kellett hogy a személyisége kész legyen az Isten tervének végrehajtására. Nekik a puszta volt az átalakulás helye.)
Ez az átváltozás a belső szobában történik. Jézus így tanít: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtót, és imádkozz Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked” (Máté 6:6). Ott, a belső szobában, amikor elkezdesz Isten igéjére és ígéreteire figyelni, miközben elmélkedsz és gondolkodsz rajtuk, változik meg a belső identitásod – és ezzel együtt változol meg te magad is.
Ez nem tud megtörténni pusztán az értelemben, a logikában vagy az érzések szintjén. Ez csak ott tud végbemenni, ahol kikapcsolod az pszichét, félreteszed a logikát, elcsendesíted az érzelmeket.
Ezért mondja Pál: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2Korinthus 5:17). A „régi” ember levetése és az „új” ember felöltözése a szív mélyén történik meg, ott ahol a világ már nem ér el…
...Amikor Pál az Efézus 6-ban felsorolja a fegyvereket, sok keresztény félreérti a feladatot. Reggelente felkelnek és "imitálják", ahogy felvesznek egy láthatatlan sisakot meg egy mellvértet. De ez nem egy jelmezbál! A szellemi világot nem hatják meg a pantomim mozdulatok.
A fegyverzet felvétele azt jelenti, hogy "felöltözöd" azt a TUDATOT, aki te vagy Krisztusban. Ezeket az igazságokat folyamatosan a tudatunkban-szívünkben kell hordoznunk, mert ez a tudatosság a védelmünk.
Nézzük meg, hogyan működik ez a gyakorlatban:
1. A Megmenekülés (Üdvösség) Sisakja Mit véd a sisak? A fejet, azaz az elmédet. A harc, ahogy beszéltünk róla, a gondolataidban zajlik.
Hogyan viseled? Úgy, hogy tudatában vagy a jogaidnak és a fiúságodnak.
A "szótérion" (üdvösség) nemcsak a mennybe jutást jelenti, hanem a teljes, komplex szabadulást (gyógyulást, védelmet, jólétet).
Amikor az ördög azt súgja: "Vége van, elvesztél, beteg maradsz", az elméd harcállásba helyezkedik és azt válaszolja: "Nem! Én már a megváltottakhoz tartozom! A szabadulásom nem egy jövőbeli lehetőség, hanem egy múlt idejű, elvégzett tény." Ez a tudat védi meg az elmédet az összeomlástól.
2. A Békesség Evangéliuma Hirdetésének Készsége Miért kell a saru a katonának? Hogy stabilan álljon, és kész legyen mozdulni.
Sokan azt hiszik, ha harcban állnak, akkor csak magukkal szabad foglalkozniuk, be kell gubózniuk a saját problémájukba. De a fegyverzet része a készség a szolgálatra!
Ez azt jelenti, hogy bármikor képes vagy a saját harcaid közepén is mások felé szolgálni. Nem várod meg, míg "tökéletes" leszel, hanem továbbadod a békességet másoknak.
És itt a titok: Miközben hirdeted az evangéliumot és másokat mentesz meg, Isten kegyelme és védelme egyre növekszik rajtad is! Amikor másokat öntözöl, te magad is megöntöztetsz (Péld 11:25). Ez a saru teszi lehetővé, hogy ne csússz el a saját problémáidon.
3. A Hit Pajzsa Ezt nem a kezedben hordozod, hanem a szívedben.
Pál azt mondja, ezzel oltjuk ki a gonosz "tüzes nyilait". Mik ezek a nyilak? A kétely magjai, amelyek a megváltói művet kérdőjelezik meg. "Csakugyan meggyógyultál? Hiszen még mindig fáj!" "Csakugyan gondoskodik Isten? Nézd a számláidat!"
Amikor ezek a gondolatok jönnek, te "előveszed a hitedet" a szívedből. ÉS NEM A FEJEDBŐL!!! A belső meggyőződésedet, hogy Isten igazat mond. És ez a hit, mint egy pajzs, lepattintja a kételyt, mielőtt az megsebezhetné a szívedet.
4. A Megigazulás Mellvértje Mit véd a mellvért? A létfontosságú szerveket, a szívet.
Az ördög fő neve: "Vádló". Folyamatosan vádol: "Nem vagy elég jó, bűnös vagy, elszúrtad."
Ha a saját jóságodban bízol, át fog lőni rajtad. De te a megigazulás mellvértjét viseled. Ez azt jelenti, hogy tudatában vagy: "Nem a saját tetteim miatt vagyok igaz, hanem azért, mert Jézus igazságát kaptam ajándékba." Ez a tudat megvédi a szívedet a kárhoztatástól.
5. Az Igazság Öve Ez tartja össze az egész fegyverzetet. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem hazudsz. Ez azt jelenti, hogy ismered AZ IGAZSÁGOT (Isten Igéjét) a hazugsággal szemben. Ha nem ismered az Igazságot, a gatyád is lecsúszik a harcban!
6. A Szellem Kardja Ez az egyetlen támadó fegyver. Pál azt mondja: "amely az Isten beszéde".
Itt az eredeti görög szó a "Rhéma". Ez nem a polcon lévő Biblia (Logosz). Ez az a szó, amit Isten a szívedbe helyezett, te pedig kimondasz a száddal.
Ahogy Jézus tette: "Meg van írva!" Amikor kimondod az Igét a betegségre, a hiányra, a félelemre, azzal vágsz oda az ellenségnek.
Összegezve: Ne "játsszátok" a katonát. Legyetek katonák! Úgy vedd fel a fegyverzetet minden reggel, hogy emlékezteted magad: "Én Isten fia vagyok, Jézus vére által igaz vagyok, hiszek az Ő ígéreteiben, és az Ő Igéje van a számban!" Ha ebben a tudatállapotban jársz egész nap, az ellenség nem talál rajtad fogást.
Rendben, de mit jelent "ellenállni"? Pontosan azt kell tennünk, amit Jézus tett a pusztában, amikor a Sátán megkísértette (Máté 4).
Jézus nem vitatkozott vele. Nem kezdett teológiai vitába. Háromszor tette ugyanazt:
1. Felismerte a hazugságot (a kísértést, a gondolatot).
2. Használta az egyetlen támadó fegyvert, a Szellem kardját (Efézus 6:17).
3. Kimondta: "Meg van írva!"
Az ellenállás az, amikor foglyul ejted a hazug gondolatot (2Kor 10:5), és kicseréled Isten Igazságával (az Igével).
Így néz ki ez a gyakorlatban:
Támadás (Hazugság): Jön a tünet, és a gondolat: "Megint beteg leszek”
Ellenállás (Igazság): Megállítod a gondolatot. "Állj! BETEGSÉG! Távozz tőlem a Jézus Krisztus Nevében, mert MEG VAN ÍRVA: 'Jézus sebeiben meggyógyultam'!"
Támadás (Hazugság): Jön a pánik a számlák miatt: "Nem lesz elég pénz, mi lesz velem?"
Ellenállás (Igazság): "FÉLELEM! HIÁNY! Távozz tőlem a Jézus Krisztus Nevében, mert MEG VAN ÍRVA: 'Az én Istenem pedig betölti minden szükségemet'!"
Ez a harc. Nem bonyolult, de kitartást igényel. Nem neked kell "legyőznöd" a betegséget. Neked csak ki kell mondanod, ki kell hirdetned az Igazságot, érvényesítened kell a Név hatalmát, és az ellenségnek kell visszavonulnia.
És itt állunk a legkeményebb kérdés előtt: Ha a győzelem 100%-ban garantált, miért van mégis annyi hívő vereségben?
Miért van, hogy a lefegyverzett ellenség mégis győzelmeket arat a mi életeinkben?
A válasz kemény, de felszabadító, mert a mi kezünkben van a változtatás kulcsa. A vereségnek ma már nem Isten tehetetlensége az oka, és nem is az ördög "hatalmas ereje". A vereségnek három fő oka van a mi oldalunkon:
Ez az ellenség fő fegyvere. Ahogy az Ige mondja:
Hóseás 4:6 "Elvész az én népem, mivel tudomány (ismeret) nélkül való..."
Az ördög teljes stratégiája arra épül, hogy tudatlanságban tartson minket a jogainkról.
Ha a hívő nem tudja, hogy Jézus mit tett a Golgotán (hogy az adóslevél el van törölve – Kol 2:14)...
Ha a hívő nem tudja, hogy hatalmat kapott (Luk 10:19)...
Ha a hívő nem tudja, hogy a harc az elméjében zajlik a gondolatok szintjén (2Kor 10:5)... ...akkor szabad préda...
Folytatás a "Láthatatlan háború" c videóban
Jézus egy nagyon kijózanító kérdést tett fel 2000 éve, ami ma nekünk talán még hangosabban cseng:
„Ha a földi dolgokról szóltam nektek és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha a mennyeiekről szólok nektek?” (János 3:12)
Gondoljunk ebbe bele egy percre.
Itt élünk egy fizikai világban, aminek a 95%-át (sötét anyag, energia) a tudomány még csak most kezdi kapizsgálni. A szemünk alig lát valamit a spektrumból, legnagyobb részét a világnak nem is vagyunk képesek érzékelni. Ha már ezt a "földi" valóságot is alig tudjuk felfogni, miért gondoljuk, hogy Isten Királyságát egyetlen laza "ámennel" elintézhetjük?
Rá kell ébrednünk: a kereszténység nem egy kulturális klub, és nem is lelki wellness.
"Ámenezgetünk", ha hallunk egy szép igét.
Küldözgetjük egymásnak a bibliai idézeteket Messengeren.
Gyártjuk a keresztény rendezvényeket, hangzatos, "kenetteljes" címeket adunk az eseményeknek.
Keresünk. De mit? Egy jó lelki élményt? Egy kis borzongást? Vagy a VALÓSÁGOT?
Mert a kettő nem ugyanaz. A érzéki élmény elillan, mint a pára. A valóság – Isten Országa – viszont szilárdabb, mint a beton, és áthat mindenen, mint a neutrínók.
A nagy kérdés: van-e valódi, élő kapcsolatunk a FORRÁSSAL, vagy csak a róla szóló híreket lájkoljuk? Valóban a Szellem vezet minket vagy még mindig a saját lelkünk uralma alatt élünk?
Jézus azt mondta: "megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket."
De ne csapjuk be magunkat: önmagában az igazság lexikális ismerete senkit nem tesz szabaddá. Attól, hogy tudod a képletet, a rakéta még nem repül.
Nem az információ tesz szabaddá, hanem az Igazság MŰKÖDÉSE.
Az a működés, amit a hited aktivál. Amikor az Ige nem csak egy szép mondat a falvédőn, hanem egy éles fegyver, egy működő törvény, amit használni kezdesz, és ami átformálja a fizikai és szellemi valóságodat.
Ne elégedjünk meg a felszínnel. Ne elégedjünk meg a vallásos rutinnal. A világ bonyolultabb és csodálatosabb, mint hisszük – Isten Országa pedig még annál is több.
Merjünk a szavak mögé nézni!